Játékmackó és a számok 

Kutyabaj

Májusban volt három éve annak,
hogy egy napon ajándékba adtak
egy kutyát nekem.
Egy csapásra barátokká váltunk,
azóta el szinte sose válunk,
nagyon kedvelem!

Kicsi, apró szeleburdi állat,
derekasan őrzi ő a házat,
hangosan csahol.
Jöhet vendég, ismerős vagy barát,
kiereszti erősen a hangját,
s körbeszimatol.

Vidám fickó, szinte sose fáradt,
séta közben boldogan ugrálgat,
ide-oda fut.
Jó étvágyú, akár egy nagy medve,
nem válogat, mindenhez van kedve,
enni mindig tud.

Hanem egyszer szomorúan látom,
búsan pislog szegény jó barátom,
s csak egyhelyben ül.
Hívogatom, induljunk az útra,
megetetném egyszer, kétszer, újra,
de nem sikerül.

Mi lehet az, ami kedvét szegi?
Simogatom, de nem tetszik neki,
nem jó semmi sem.
Pedig mégsem hagyhatom annyiban,
meg kell tudnom, vajon mi baja van,
s orvoshoz viszem.

Szegény pára az ölemben reszket,
látja már az orvos, mi a helyzet,
s a szájába les.
Terjedelmes tüske a fogánál,
az orvos egy nagy fogóval babrál,
módfelett ügyes!

Egy csapásra jókedvű a kutya,
csahol, ugrál, nincsen semmi baja,
farkát csóválja.
Köszöni, hogy nem csalódott bennem,
biztosít, hogy sírig kísér engem
örök hálája.

A tábla a tanteremben

A teremben fontos helyen, szemben minden diákkal
falra szerelt régi tábla szembe néz a világgal.
Minden órán újraéled, betakarják a szavak,
fehér kréta szalad rajta, s hagy különös vonalat.

A tábla a tanteremben fekete volt hajdanán,
s csak hófehér kemény kréta hagyott nyomot oldalán.
Javították, lecsiszolták, átfestették, megszépült,
s nyugtatóként a táblára mára zöld festék került.

Tanórákon a tanárok festik tele jelekkel,
szegény táblán nem is marad egy tenyérnyi szabad hely,
dolgozatnál gyakran láttat érthetetlen szavakat,
feleletnél bölcs tanúja, ha a diák elakad.

A táblára szünetekben művészi rajz is kerül,
néhány diák tehetsége ilyenkor fényre derül,
ám mikor a csengő jelzi, vége már a szünetnek,
a tábla már megint pőre, letörlik a hetesek.

Ünnepélyen, rendezvényen a tábla is megszépül,
üzenetek, idézetek, sok szép kép, mi rákerül,
volt ám jelszó vagy jelmondat, mi fontosnak tűnhetett,
s ma nem értjük, komolyan ezt érteni hogy lehetett…

A tábla a tanteremben szemtanúja mindannak,
ahogy belép a kis elsős, s nyolcadikban elballag.
A létével bizonyítja, minden újra kezdhető,
bármely firka is kerül rá, mindig letörölhető.

Anya

Amikor még kicsi voltam,
beszélni is alig tudtam,
mindent adtál, bármit kértem,
megnyugtattál, hogyha féltem.

Szavak nélkül megértettél,
betegségre gyógyírt vettél,
megérezted, ha bántottak,
ha bajom volt, rögtön tudtad.

Örömömben velem voltál,
mikor fáztam, betakartál,
biztonságot jelentettél,
mindig jó útra tereltél.

Köszönöm sok fáradságod,
hogy hibámat, megbocsátod,
néha álmokat kergetek,
veled önmagam lehetek!

Esti mese

Amikor egy eseménydús, hosszú nap után
kimerülve, elmerengve mesét mond apám,
az idő indítógombját kútba dobnám én,
sose érjen véget az én tündérszép mesém.

"Egyszer volt…" életre kel sok fura figura,
összerezzenek néha, de megvéd majd apa,
csatát vívnak kismanókkal hatalmas vadak,
megszerzik a kristálygömböt, kincset, aranyat.

Királyfi az okos leány szívét elnyeri,
kiskakas az aranykrajcárt egyben lenyeli,
cinkos mosoly villan apa szája szegletén,
s a mesében legboldogabb főhős vagyok én!

Tornaterem

Nem léphetsz ám akárhogyan be ide,
lábbelidnek tisztának kell lennie!
Tornacipő, ami elfogadható,
csizma, bakancs bizony nem ide való!

Kiáltozás, éljenzés és csatazaj,
de nem kell ám megriadni, nincsen baj!
Labda pattog, varázsszőnyeg kiterül,
sok kisgyerek alaposan kimerül.

Ha elfáradsz, törökülésben ülj le,
kosárlabdát rádobhatsz a gyűrűre,
futhatsz elöl, s az se baj, ha lemaradsz,
egy biztos: a tornaterem csoda klassz!

A legszebb hóesés

Emma néni éppen az új tételt magyarázta,
érthetetlen sok jel került megint a táblára,
próbáltuk a rég elszakadt fonalat felvenni,
úgy tűnt, hogy a matekórát nem zavarja semmi.

Megadóan körmöltük a tételt a füzetbe,
s reménykedve gondoltunk a közelgő szünetre,
Emma néni lelkesedve végre igazolta,
miben csak ő kételkedett, mert mi bizony soha.

Ám mikor a hangulata tetőpontra hágott,
felszólított Emma néni egy riadt diákot:
– Ebből mi fog következni? Tudod-e kislányom?
– Esik a hó! – hátsó padból így fakadt ki Áron.

Nosza, ekkor ám hirtelen nagy zűrzavar támadt,
Emma néni úgy megijedt, hirtelen elsápadt,
minden diák eszét vesztve az ablaknál termett,
s a megváltó hóesésre nagy szemet meresztett.

Áron éppen mellém szaladt, vállam átkarolta,
bámultunk ki az ablakon, úgy tűnt, órák óta,
nem tudom, hogy meddig kellett a csengőre várni,
úgy éreztem, hogy örökké tudnék én így állni.

A hó közben csodaszépen hullott nagy pelyhekben,
minden diák az ablakra meredt néma csendben,
ma sem tudom, a kérdésre mit kéne felelni,
de a legszebb hóesést sosem fogom feledni!

A versenyző

Vajon mi hajt egyre feljebb,
hogy a versenyt meg kell nyerned,
hogy a csúcsot meg kell másznod,
onnan a világot látnod?

Vajon milyen energia
húz magasba, késztet arra,
hogy száz akadályt legyőzve,
szaladj, vágtass csak előre?

Nem elég ám mindent tudni,
a nagy célhoz el kell jutni,
s míg szikrázik a tehetség,
ámul-bámul a közönség,

Csodálom a merészséged,
sziklaszilárd keménységed,
példa ám a kitartásod,
drukkol neked sok barátod.

Mindegy, dobogóra ki áll,
taps itt mindenkinek kijár,
élmezőnybe bejutottál,
máris nagy sikert arattál.

Ne hagyd abba, azt kívánom,
kezd el újra, mindenáron,
nem lesz soha, ki legyőzne,
vidd a világot előbbre!

Két kis macska

Két kis macska lakik nálam, régóta jó barátok,
náluk helyesebb macskákat sehol sosem találtok.
Egyik szőre, mint a korom, tükörfényes fekete,
nyilvánvaló, hogy Hófehér lett a cicának neve.

A másiknak a bundája, mint meszelt fal, oly fehér,
fürge cica, retteghet is tőle mindegyik egér.
Szénfekete lett a neve, bár nem nagyon hallgat rá,
mikor hívom, rám se tekint, mintha meg se hallaná.

Hófehér és Szénfekete olyan, mint két jó testvér,
Szénfekete elől szalad, mögötte meg Hófehér,
együtt másznak fel a fára, s néha együtt esnek le,
ha Hófehér kedve komor, rosszkedvű Szénfekete.

Esténként a vacsorához izgatottan készülnek,
fekete tál, s fehér tányér, melyből tejet szürcsölnek,
aztán végre összebújnak, dorombolnak álmukban,
s pepita egeret fognak szürke cica-ágyukban.

Mászóka

Ámulok-bámulok fel az égre,
jössz-e velem fel a tetejére?
Indulok lassan a csöveken fel,
izzad a tenyerem, szívem úgy ver!

Elkap a lendület, billeg a talp,
markolom innen a messzi kanyart,
szökken a tornacipőben a láb,
még oda feljutok én legalább.

Felszaladok veled újra megint,
fentről a napsugár ránk lekacsint,
megpihenünk, no de nincs sok idő,
csusszan a kedv, jön a záporeső.

A mesékben azt szeretem

A mesékben azt szeretem,
hogy bárkivé válhatok,
hajózhatok zord tengeren,
magas hegyre mászhatok.

Vívhatok a sárkányokkal,
harcolhatok szörnyekkel,
mese közben izgulhatok,
de rettegnem sosem kell.

A mesékben azt szeretem,
hogy van lusta és szorgos,
hogy a szegény gazdaggá lesz,
hogy mindig győz az okos.

Vannak szépek, csúnyák, gyengék,
vannak kicsik és nagyok,
bárki lehet még belőlem,
a mesékben hős vagyok!

Digitális tábla

Hagyományos kréta nem kell,
ne írj alkoholos filccel,
a tábla már digitális,
kijelzője ideális,
a világa virtuális.

Cibálhatod a szöveged,
kivághatod, letöltheted,
jobbra-balra rendezheted,
másolhatod, szerkesztheted,
akár haza is viheted.

Jobban látszik, mi a lényeg,
elfér rajta minden, tényleg,
kezelője, ha kreatív,
úgy a látvány dekoratív,
a tanulás interaktív.

Világhálón barangolhatsz,
könyvtárakban kutakodhatsz,
a keresés, ha legális,
az ismeret maximális,
a tudásod aktuális.

Minden mozog, mintha élne,
belefér minden a képbe,
igényli a kattintásod,
a hibádat nem kell látnod,
elrejti a szamárságod.

Nagymamám

A szünetben várom minden évben,
Nagymamámnál lehessek vidéken.
Kicsi ház, de hatalmas a kertje,
annyit lehet szaladgálni benne!

Van a kertben három vén diófa,
szép nagy bokor, egrest szedünk róla,
van körtefa, cseresznye és szilva,
fára mászás persze nincsen tiltva.

Nagymamám főz mindennap ebédet,
ebéd közben mindenki beszélget,
nem kell gyorsan az asztalt leszedni,
van sok időnk, nem siettet senki.

Nagymamámmal sétálni is szoktunk,
az erdőben, a hegyen is voltunk,
megfigyeljük, mily erős egy faág,
megcsodáljuk, hogy nyílik a virág.

Nagymamámnál számítógép is van,
bár nem indul sajnos minden program,
s mennyit szoktunk jó ízűn nevetni,
ha tanítom Nagymamát netezni!

Késő este, egy vidám nap után
fejből mesél mesét a Nagymamám,
oly jól esik szívből megölelni,
úgy szeretek Nagymamámnál lenni!

Ebédlő

Jó nagy asztal, körben székek,
örömmel fogadnak téged,
éhes pocak nem marad,
tele eheted magad!

Az asztalon vizes kancsó,
nincs kitéve cukor vagy só,
változatos falatok,
éhes sose maradok!

Konyhás néni mindig kedves,
s minden gyerek illedelmes,
ebédlőnkre vigyázunk,
jó étvágyat kívánunk!

Téli szünet

Gyűlnek mind az osztályzatok,
rövidülnek a nappalok,
teleírva sok-sok füzet,
végre jön a téli szünet!

Mikulás is megérkezett,
minden gyerek elégedett,
túl vagyunk a vásáron is,
volt sok süti mákos, csokis.

Vár a szánkó, a korcsolya,
elutazunk ide-oda,
hóembert is építhetünk,
vidám lehet a szünetünk.

Végre nem kell korán kelni,
reggel iskolába menni,
s otthon sem a leckét bújom,
az óévtől elbúcsúzom.

Két hét múlva találkozunk,
közben lesz szép karácsonyunk,
e-mailjeim olvassátok:
boldog újévet kívánok!

Kedvenc tanórám

Csupa rím és csupa mese,
költők hite, üzenete,
álmok válnak itt valóra,
legjobb az olvasásóra.

Nyelvészeknek van sok gondjuk,
néha másképp írjuk, s mondjuk,
figyelünk a ragra, módra,
kedvencem a nyelvtanóra.

Díszes dallam, öröm, bánat,
ritmusra lel szívem társat,
bő tárháza szép zenének,
kedvenc tanórám az ének.

Minden pontos, tervezhető,
számítható, szerkeszthető,
logika a fő receptem,
matekóra a kedvencem.

Ház körül vagy erdő mélyén,
fővárosban, falu végén,
legérdekesebb mi lehet?
Hát a környezetismeret!

Színes papír és vonalzó,
ragasztószalag és olló,
gyöngyöt fűzök, barkácsolok,
a technika fontos dolog!

A világban van sok ország,
más nyelven is szólnak hozzád,
sikeresen az boldogul,
aki jól beszél angolul.

Ha külföldre elutazunk,
nem akad már el a szavunk,
tudok verseket, meséket,
kedvenc tanórám a német.

Ugrókötél, kapu, labda,
zsámoly, szőnyeg, sípszó hangja,
sok izgalom, lelkesedés,
befutó a testnevelés.

Kék egyenes, színes görbe,
jár az ecset körbe-körbe,
életre kelt múzsa csókja,
a kedvencem a rajzóra.

Billentyűzet kopog vígan,
egér szalad, szeme villan,
parancssorban nincsen hiba,
legjobb az informatika.

Hogyan éljek békességben,
mi az érték, mi az érdem,
megtanít a szépre, jóra
a hit-és erkölcstan óra.

S ha már elmúlt sok tanóra,
játék vár sok tanulóra,
igazi kikapcsolódás
a napközis foglalkozás.