Kicsik (is) adhatják elő... 

Mackós tanévnyitó

(előadja egy elsős diák nagy plüssmackóval, 
s egy végzős diák apró kabalamackóval)

Figyelj nagyon, kedves Mackóm,
különleges ez a nap,
mától iskolába járok,
kinőttem az ovimat.

Megtanulom az ábécét,
számolok és olvasok,
jól figyelek, okos leszek,
hisz már iskolás vagyok.

Ne bánkódj, hogy otthon maradsz,
az iskola fontos ám,
este hidd el, elmesélem,
hogy mi minden várt itt rám.

Türelmesen hallgathatod,
ha szavalok verseket,
s ámulhatsz, ha lerajzolom,
iskolámat majd neked!

---

Újra eljött a szeptember,
újra együtt, újra itt,
keresem a megszokottat,
észlelem, mi változik.

Hogy megnőttek a barátok,
s mennyi helyes kisdiák!
Régi tantermünkbe mennek,
nekik adjuk mától át…

Sok kérdés, mi foglalkoztat:
osztályprogram? Utazás?
És vajon az idén lesz-e
digitális oktatás?

Kavarognak fejemben a
suta szavak, mondatok,
önbizalmam még erőtlen,
furcsa, hogy végzős vagyok.

Célok kellenek és tervek,
kitartás, önfegyelem…
kicsi, apró kabalámat
szorongatja tenyerem.

Iskolába indulok!

Kipp-kopp, koppan kis cipellő,
ez a nap is végre eljő,
most már én is nagy vagyok,
iskolába indulok!

Ünneplőbe felöltözök,
nyakamba szép kendőt kötök,
toll, ceruza a táskában,
tornacipő tornazsákban.

Alig vártam, hogy itt legyek,
annyi mindent kérdezhetek.
Milyen lesz az első óra?
Fel kell állni csengőszóra?

Kapunk házi feladatot?
S baj, ha kicsit lemaradok?
Lesz-e játék? Lesz-e mese?
Szaladgálni, azt szabad-e?

Anya, ne sírj, hogy megnőttem,
sok minden van még előttem,
írni, s számolni fogok,
olvasni megtanulok!

Tanévnyitó

Lehullott már néhány levél, hunyorog a napsugár, 
indulhat az újabb tanév, az idő is tudja már.
Előkerül sok-sok tankönyv, táska, füzet, ceruza,
feldíszítve, ünneplőben vár újra az iskola.

Szép emlékké szelídülnek mind a nyári kalandok,
a fotókon csodás hegyek, tavak, folyók, barlangok,
rengeteg a nyári élmény, elmeséljük végre már,
de azután mindnyájunkra újra komoly munka vár.

Jó lesz újra benyitni a megszokott tanterembe,
kibámulni az ablakon, leülni a helyemre.
Vár az udvar, tornaterem, faliújság, folyosó,
vár a pad és vár a tábla, rajta még: VAKÁCIÓ.

Sok a kérdés. Lesz új tantárgy? Ki és hogyan változott?
Jön új gyerek? És új tanár? Vagy valaki távozott?
Annyi minden vár idén ránk, állok én is elébe,
vágjunk bele vidáman hát az idei tanévbe!

Tanévnyitó a bátyámmal

Hugi: Jó a nyár, a strand, a játék, de már vár az iskola!
             Előkerül lassan újra táska, füzet, ceruza.
            Holnap újra korán kelek, s annyi mindent tanulok,
            a bátyámmal együtt megyek, hisz már én is nagy vagyok!

            Beférek-e majd a padba, jön-e hozzánk új gyerek?
            Milyen lesz a sok új tankönyv? S már első nap felelek?
            Milyen az új tanár néni? Vajon néha játszhatunk?
            De remélem, mesél is majd, ha kicsit elfáradunk.

Bátyó: Újra ősz van, újra suli, újra eső, újra sár.
              Kelhetek már megint korán, nincs idő semmire már.
              Bányászhatom újra elő a polcról a könyveket,
              néhány héttel megtoldani a nyarat mért nem lehet?

             Anya letiltja a gépet, este megint nincsen net,
             a mobilom lehalkítva, játék annyi… őrület!
            A húgom csak nyaggat majd, hogy segítsek a háziban,
            apa szigorúan legyint: viselkedj jól, kisfiam!

Hugi: Szép a nyár, de végre már, hogy iskolába járhatok,
             színezhetek virágokat, hajót hajtogathatok.
             Megismerem a törteket, angolul megtanulok,
             okos leszek, mint a bátyám, hisz már én is nagy vagyok!

              Minden órán jól figyelek, szót fogadok, ígérem,
             én is jó tanuló leszek, épp úgy, mint a testvérem.
             Olvasok és írok sokat, gyöngyöt fűzök, rajzolok,
             énekelek, verset mondok, s iskolakört is futok!

Bátyó: Ezer évszám, kőzet-hegyek, egyenletek, képletek.
              Semmi kedvem padban ülni! Aludni még nem lehet?
              A húgom csak csacsog vígan, mi a bajom, nem érti.
              Tényleg sokat nőtt a nyáron, a polcot is feléri.

               Azért jó lesz beszélgetni a fiúkkal holnaptól,
               Zotya rám írt: érdekli, mit tudtam meg egy honlapról.
               Úgy hallom, lesz új osztálytárs, talán lány, ha jól tudom.
               Nem húzom tovább az időt, az évnyitót lájkolom.

Tanévnyitó az öcsémmel

Nővér: Még a nyarat marasztalnám, még utazni szeretnék,
              sütkéreznék még a napon, a tóparton hevernék,
              hegyet másznék, vízben úsznék, sok kaland várna még rám,
              de kezdődik már a tanév, hívogat az iskolám.

             az árnyékban társasozni, beszélgetni volna jó,
             elsuhant a rekkenő nyár, elköltözött máshova,
             s újra nyitja kapuját az általános iskola.

Öcsi: Kinőttem az óvodámat, végre iskolás vagyok,
             a nővérem megígérte: segít, ha elakadok.
             Megtanulom összeadni, s kivonni a számokat,
             az iskola annyi féle meglepetést tartogat!

            Megtudom, a medencébe vízből vajon mennyi fér, 
            megismerem, melyik állat mit eszik és hogyan él,
            megtanulok fejen állni és angolul beszélni,
            saját kóddal fogok majd a komputerbe belépni.

Nővér: Fura, hogy a kisöcsém is iskolás lett az idén,
             erős, ügyes, okos legény, száján van, ami szívén.
             Bátorítom, támogatom, megvédem, ha rászorul,
             segítem őt, bár szerintem egyedül is boldogul.

             Sok gondolat rendeződik, tervek, célok születnek,
             annyi minden átalakul, nem hiszek a fülemnek!
             Új tantárgyak, új barátok, elég sok a változás,
             és vajon az idén is lesz digitális oktatás?

Öcsi: Most már végre nekem is lesz iskolai füzetem,
            biztos kapok piros pontot, hogyha szépen vezetem.
            Gyűjtök nyomdát, ötösöket, szorgos leszek, ígérem,
            én is jó tanuló leszek, épp úgy, mint a nővérem.

           Megtanulom kibetűzni: köszöntelek, iskolám!
           Induljunk a tanterembe, vidám világ vár ott rám!
           Kékre festem majd a felhőt, a napot meg sárgára,
           s kézírással írok majd a digitális táblára.

Iskolás felelgető

– Merre járhat, hova tűnt a nyári napnak melege?
– Elcsente az őszi szellő, s elvitorlázott vele!
– Hová szállnak, mért repülnek ősszel el a madarak?
– Mesebeli tájra vágynak, ahol mindig süt a nap.

– Hova indul izgatottan ősszel annyi kisgyerek?
– Várja őket az iskola, új tanévet kezdenek!
– Az iskola mire való, mivel töltik az időt?
– Sok-sok mindent megismernek, múltat, jelent, s a jövőt!

– Hogyan lehet megismerni, érteni a világot?
– Kezdetben csak figyelni kell, nem lesz nehéz, meglátod!
– Mindig komolynak kell lenni? Nem is játszhatunk soha?
– Játék nélkül nem is lenne iskola az iskola!

Nagyobbak (is) adhatják elő...

Nagyapám intelme

Szemüvege hátra tolva, ránc nevet a homlokán,
tréfálkozva hátamra csap, s rám kacsint a nagyapám.
– Lassan vége van a nyárnak, jön az eső, fúj a szél,
az iskola elkezdődik, várod már, hogy ott legyél?

Vállat rántok, nekem mindegy, elkezdődhet, ha akar,
de nagyapám már nem tágít. – Hát nem várod? Mi a baj?
Nincs kedvem az érveléshez. Amúgy várom is talán.
Máris két szék összetolva, s rámutat a nagyapám.

Jön az "én időmben bezzeg", menekülni nem lehet,
szeme csillan, s megidézi a Net-mentes éveket.
Megtudom, hogy milyen is volt az iskola hajdanán,
telefon és cset nélküli képet rajzol nagyapám.

Nyár végére várták mind, hogy újra együtt legyenek,
s megismerjék, ki merre járt, mit látott és mit evett,
hogy tévedtek el a tónál, milyen volt a béka les,
vállalati üdülőben hogy ízlett a bableves.

Hát én tudom, ki merre jár, s szinte rögtön lájkolom,
akárhányszor visszanézem, mi fenn van a Tik-Tokon,
eltévedni képtelenség, véz mutatja az utat,
cset dzsi pi ti elárulja a talányos titkokat.

De nagyapám elkomorul. – No csak lassan, ne siess!
Sokat kell ám még tanulnod, hogy elégedett lehess.
Más a kérés élőszóban, más egy kemény kézfogás,
szemtől szemben sokkal többet árul el a hallgatás.

Kompetenciád fejlődhet, megtudsz sok tényt, adatot,
az AI is sokat segít, szerzel tapasztalatot.
De ma is az, ahogy régen, legfőbb az iskolában,
hogy megtanulj boldogulni emberként a világban.

Mire jó az iskola?

Tudjátok-e, milyen hosszú az elefánt ormánya?
És a gólya, ha elrepül, vajon van-e honvágya?
Tudjátok-e, mitől színes a szivárvány az égen?
S mikor nem volt számítógép, mivel játszottak régen?
Körülöttünk sok csoda!
Észre venni,
felfedezni,
megismerni segít majd az iskola!

Tudjátok-e, melyik művész mikor élt, mit alkotott?
S hogy a hatalmas égbolton mely csillag van éppen ott?
Mitől tutaj egy kis hajó, s mikor csónak vagy ladik,
hogyan élnek a busmanok, s az igluban ki lakik?
Körülöttünk sok csoda!
Gondolkodni,
elfogadni,
szívből adni segít majd az iskola!

Tudjátok-e, pocsolyában mihez kezd a víziló?
S ki tudjátok-e számolni, mennyi százszor millió?
Ismeritek-e a múltat, a jövőt sejtitek-e?
Tudjátok-e, mi fán terem vajon az ikes ige?
Körülöttünk sok csoda!
Rátalálni,
megszámlálni,
megcsodálni segít majd az iskola!

Tudjátok-e, hogy az idő meg nem áll, egyre szalad?
Minden esztendőt új követ, hétre hét jön, s napra nap.
Szeptemberben iskolába indul újra sok gyerek,
ki ovis volt, idén már az első osztályt kezdi meg.
Körülöttünk sok csoda!
Együtt lenni,
sok jót tenni,
szárnyra kelni segít majd az iskola!

Mese az óvodás kisgyerekről, 
aki nem akart iskolába menni

Volt egyszer egy rakoncátlan kisgyerek,
azt mondta: én iskolába nem megyek!
Félre könyvek, tanulni én nem fogok,
örökké az óvodában maradok!

Közeledett a szeptember elseje,
utolsó nap könnybe lábadt a szeme,
sírt, zokogott szinte egész éjen át,
míg végre álomba ringatta magát.

Hívta őt a tanító, de hiába,
csalogatta szép szóval a mamája,
biztatta, hogy ne féljen, a testvére,
de nem tudott senki tenni kedvére.

Teltek-múltak egymás után a napok,
hétre hét, hónapra hónap, s évszakok.
Évek múlva is csak óvodába járt,
elkerülte messziről az iskolát.

De nem maradt ő sem örökre gyerek,
növekedett épp úgy, mint más emberek.
Kinőtte a kiscipőt, a nadrágot,
kezdte másképp látni már a világot.

s nem fért már be az óvodás kiságyba,
kicsi lett a homokozó, a hinta,
s bizony már a vonatozást is unta.

Játékokhoz nehezebben hajolt le,
az asztalról lelógott a könyöke,
a székeket összetörte, ha leült,
s egyre többször kínos helyzetbe került.

Iskolás lett már az összes barátja,
sőt, néhány az iskolát is kijárta,
bánta már, hogy ő még most is óvodás,
jobb lett volna szót fogadni, nem vitás.

...Nagy öröm volt reggel arra ébredni,
édesanyja szelíd szóval ébreszti.
Szerencsére csak rossz álom lehetett,
s végre ő is iskolába mehetett!

Gondolatok az utolsó tanévnyitón

Ma újra itt, teljes valónkban,
megannyi régi, s új között,
bár nyáron is megvolt a kontakt,
a fész, az insta működött.

Ma újra szólunk emberhangon,
most nem monitor közvetít,
onlájn adás nélkül figyeljük,
hány érdekes dolog van itt.

De jó most megint visszatérni,
madár, amint megérkezett,
a lábam félve lép a kőre,
a virtuális tér helyett.

Élőben nézhetem a műsort,
a tanév nyílik, vers, beszéd,
de közben már eszembe villan,
mi mindent hagytam szerteszét.

Sok dolgot kéne rendszerezni,
nyár: kósza ötletek kora,
mint laptop asztaláról olykor
fontos fájlt mentek máshova.

Kristályosul, hogy mit is kaptam,
az iskola, hogy mit jelent,
mért törekedjek megismerni
a múltat, jövőt és jelent.

Köszönni tartozom sok jóért,
felnőttem észrevétlenül,
és tény, itt annyi mindent kaptam,
az ember elérzékenyül.

Amint a jó tanár is mondja,
a tudás biztos hatalom,
de a sok információval
nem mindegy, hogy sáfárkodom.

Csábít a net, csak otthon ülni,
ez könnyen rossz irányba visz,
a "nem" is sok mindenre válasz,
erős, ki önmagában hisz.

Ám mindenünk cserélhető lesz,
mobil, lakás, a diploma,
és rájövünk, korántsem mindegy,
hogy mit tanít az iskola.

Egy dolog csak, mi maradandó,
mit palléroztak évekig,
az elme alapoz meg mindent,
mi ember által létezik.

Hisz bármit elvehetnek tőlem,
koldus legyek vagy hontalan,
sok ismerettel, s logikával
gazdagságom határtalan.

Ha hinni kell, hiszek a jóban,
erőtlen ám a vak remény,
ha kitartás nem áll mögötte,
úgy marad gyenge a szegény.

Csak magamnak kell megfelelnem,
a számon kérő én leszek,
a célt is én fogom kitűzni,
de mégsem egyedül megyek.

Új tanév - új évad

A pörgés lassul, akad már az eszköz,
a nyár lemerül, s nem újratölthető,
de máris itt a százszínű szeptember,
s nyomában egy új tanév bukkan elő.

Mennyire más volt elsősként az élmény,
varázslatosnak hittem iskolámat,
és úgy gondoltam, pofonegyszerű lesz,
s örökké boldog mind, ki idejárhat.

És újabb tanév indult, aztán másik,
lázadtam valós és vélt igazamért,
néha szerettem minden napot, órát,
kiálltam másokért is és magamért.

Játékos hévvel, új kalandra várva,
kicsik és nagyobbak, közös az utunk,
pislogó vággyal, örökzöld reménnyel,
elszántan hittük mind, hogy feljebb jutunk.

...Az elmúlt nyáron annyi minden történt,
a szerencséseknek ezer jó jutott,
s tán szebb jövőjét bizományba adja,
s bő kamattal él majd, ki most nem tudott.

Gyanakvón, fájón, kételkedve nézzük
a világban zajló furcsa tényeket,
s hasít a döbbenet: szív, s tudás nélkül
egészség, biztonság, béke nem lehet.

És ahogy gyűlnek mögöttem az évek,
elhalványul, mit tartottam hibának,
s talán már értem, egyre jobban látom,
mit köszönhetek én az iskolámnak.

Most szintet lépve, megszokott a pálya,
eltérő mégis, váratlan környezet,
s bár sok szereplő régi ismerősöm,
találgatom, barátom, ki is lehet.

Újult erővel indulok előre,
a jövő még titok, de reményteli,
az újabb évad sok mindent ígérhet,
s ki bölcsen tervez, célját elérheti.