Fut a vonat
Fut a vonat, zakatol,
a kéménye fütyül,
a legelső kocsiban
tíz tűzoltó csücsül.
Fut a vonat, zakatol,
a kereke rozsdás,
a második kocsiban
kilencvenöt postás.
Fut a vonat, zakatol,
alagúton áttör,
a harmadik kocsiban
százötvenhat rendőr.
Fut a vonat, zakatol,
sebesen a hegyen,
a negyedik kocsiban
apáca ül, negyven.
Fut a vonat, zakatol,
folyó mentén szalad,
az ötödik kocsiban
nyolc őr, s negyvenhat rab.
Fut a vonat, zakatol,
messzi tájon nyargal,
a hatodik kocsiban
ötvenhárom angyal.
Fut a vonat, zakatol,
versenyez a széllel,
a hetedik kocsiban
húsz bankár sok pénzzel.
Fut a vonat, zakatol,
villámként cikázva,
a nyolcadik kocsiban
egy király, s hét lánya.
Fut a vonat, zakatol,
gondolatot lehagy,
az utolsó kocsiban
száz pocakos hadnagy.
Fut a
vonat, zakatol,
minden kocsi tömve,
hirtelen ha lefékez,
hány utast tör össze?
Mekkora a Mikulás csizmája?
Hull a hó, a pihe-puha,
Mikuláson piros suba,
meleg csizma van a lábán,
alma, dió zsákban hátán.
Peti bámul a nagy zsákra,
a bajuszra, a szakállra,
s Mikulástól megkérdezi,
hányas csizmája van neki.
A Mikulás meglepve áll,
s a kérdésre így reagál:
- Ahány óra van egy napban,
s esztendőben hány hónap van,
szorozd össze türelemmel,
osztálylétszámnyit majd vonj el,
évszakokra porciózd szét,
s tedd hátra az első jegyét!
Ámul Peti, ez
nem vitás:
mindent ismer a Mikulás.
Azt is tudja - elképesztő
-,
hogy a létszám harminckettő.
Mire Peti kitalálja,
hányas Mikulás csizmája,
addigra a kis bakancsa
csokival van telerakva.
Lackó és az apja
Nagyon
vidám Lackó és az apja,
mindkettőnek szülinapja van ma.
Közös
tortán egy marcipán mackó,
s negyven gyertyát számol össze Lackó.
-
Öt év múlva négyszer annyi leszek,
mint te leszel - apa vígan nevet.
-
Mennyi is az? - töri fejét Lackó,
s pocakban már a marcipán mackó.
Baromfiudvar
Negyven gúnár gí-gá-gá,
nekiindult világgá.
Csirkecsapat
itt nem maradt,
velük indult kétszer annyi,
egy sem akart itt maradni.
Kacsacsalád háp-háp-háp,
persze, hogy meg nem hátrált.
Voltak öttel kevesebben,
mint a csirkék, s sebesebben
kacsalábuk szedték,
az akadályt vették!
A nagy útra
csatlakozott fújva
három híján
tíz hatalmas pulyka.
Araszolva,
libasorba,
így haladt a népes horda.
Már a nagy kapuhoz értek, jaj!
Ekkor jött a szörnyű baj.
Útjuk állták
vén garázdák,
három loncsos,
foltos, kormos
pulikutya.
Ó, ki tudja,
hol lenne már
mind a madár,
ha a kutyaugatásra
meg nem hátrál
lába-szárnya,
mind ahány volt,
visszafarolt.
S újra itt az udvaron,
borzalom!
Mind a sok-sok baromfiak,
kacsa-gúnár, csirkecsapat,
kétszáznál is
többen,
könnyen
megszámlálhatóan
véges sokan.
